Read the Bible

¹ Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.² És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?³ Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?⁴ Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?⁵ Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:⁶ Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!⁷ Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:⁸ Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!

⁹ Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:¹⁰ Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.¹¹ Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.¹² Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.¹³ Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:¹⁴ Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?¹⁵ Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

¹⁶ Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;¹⁷ És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;¹⁸ Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!¹⁹ Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;²⁰ Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;²¹ Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;²² A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!²³ Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!

²⁴ Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!²⁵ Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;²⁶ Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,²⁷ És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:²⁸ Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!²⁹ Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;³⁰ (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)³¹ Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?³² (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)

³³ Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:³⁴ Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!³⁵ Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.³⁶ Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!³⁷ Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!³⁸ Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;³⁹ Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:⁴⁰ Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.