Read the Bible

¹ Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.² Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!³ Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.⁴ A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.⁵ Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.⁶ Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.⁷ A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.⁸ Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.⁹ És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!¹⁰ Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.¹¹ Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik.¹² Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.¹³ Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.¹⁴ Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide].

¹⁵ Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.¹⁶ Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.¹⁷ Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.¹⁸ A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.¹⁹ A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.²⁰ Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!²¹ Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.²² Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.²³ Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;²⁴ De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért?²⁵ Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?²⁶ Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.²⁷ Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.²⁸ Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.²⁹ Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.³⁰ Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.³¹ Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.