Read the Bible

¹ Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel õ igaz vala önmaga elõtt:² Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségébõl. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.³ De felgerjedt haragja az õ három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.⁴ Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának õ nála.⁵ De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az õ haragja.

⁶ És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.⁷ Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!⁸ Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!⁹ Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.¹⁰ Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!¹¹ Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.¹² Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikõtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.¹³ Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten gyõzheti meg õt és nem ember!¹⁴ Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

¹⁵ Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belõlök a szó.¹⁶ Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.¹⁷ Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!¹⁸ Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levõ lélek.¹⁹ Ímé, bensõm olyan, mint az [új] bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlõk, [csaknem] szétszakad.²⁰ Szólok tehát, hogy levegõhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.²¹ Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;²² Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtõm!