Read the Bible

¹ Felele pedig Jób, és monda:² Még most is keserû az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.³ Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig.⁴ Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentõ erõsségekkel.⁵ Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.⁶ Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!⁷ Ott egy igaz perelne õ vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

⁸ Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre.⁹ Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom.¹⁰ De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.¹¹ Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el.¹² Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

¹³ Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.¹⁴ Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.¹⁵ Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.¹⁶ Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.¹⁷ Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!