Read the Bible

¹ Miért is nem titkolja el a Mindenható az õ [büntetésének] idejét, és miért is nem látják meg az õt ismerõk az õ [ítéletének] napjait?!² A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.³ Az árvák szamarát elhajtják, [és] az özvegynek ökrét zálogba viszik.⁴ Lelökik az útról a szegényeket, [és] a föld nyomorultjai együtt lappanganak.⁵ Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.⁶ A mezõn a más vetését aratják, és a gonosznak szõlõjét szedik.⁷ Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.⁸ A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.⁹ Elszakítják az emlõtõl az árvát, és a szegényen levõt zálogba viszik.¹⁰ Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.¹¹ Az õ kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.¹² A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törõdik e méltatlansággal.

¹³ Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.¹⁴ Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szûkölködõt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.¹⁵ A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.¹⁶ Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.¹⁷ Sõt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

¹⁸ Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szõlõkbe vivõ útra.¹⁹ Szárazság és hõség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.²⁰ Elfelejti õt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,²¹ A ki megrontotta a meddõt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.²² De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.²³ Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.²⁴ Magasra emelkednek, egy kevés idõ és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.²⁵ Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?