Read the Bible

¹ Aszáf tanítása. hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.² Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.³ A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,⁴ Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.⁵ Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;⁶ Hogy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak;⁷ Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák.⁸ Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.

⁹ Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;¹⁰ Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében;¹¹ Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.¹² Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.¹³ Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt.¹⁴ Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.¹⁵ Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.¹⁶ Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:¹⁷ Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;¹⁸ És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.¹⁹ És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?²⁰ Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?²¹ Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;²² Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,²³ És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.²⁴ És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.²⁵ Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,²⁶ Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;²⁷ És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.²⁸ És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.²⁹ Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.³⁰ Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:³¹ Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;³² Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.³³ Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.³⁴ Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.³⁵ És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;³⁶ És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.³⁷ De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;³⁸ Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.³⁹ Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.

⁴⁰ Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!⁴¹ És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.⁴² Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól;⁴³ Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.⁴⁴ És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.⁴⁵ Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket.⁴⁶ Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.⁴⁷ Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel.⁴⁸ Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek.⁴⁹ Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.⁵⁰ Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.⁵¹ És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.⁵² Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.⁵³ És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.⁵⁴ És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.⁵⁵ És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.⁵⁶ De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait;⁵⁷ Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.⁵⁸ Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.⁵⁹ Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.⁶⁰ És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;⁶¹ Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.⁶² És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.⁶³ Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.⁶⁴ Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.⁶⁵ Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz;⁶⁶ És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.⁶⁷ Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;⁶⁸ Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.⁶⁹ És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.⁷⁰ És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.⁷¹ A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.⁷² És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.