Read the Bible

¹ Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.² Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.³ Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.⁴ Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.⁵ Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.⁶ Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.⁷ Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:⁸ Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?⁹ Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?¹⁰ Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.

¹¹ És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.¹² Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;¹³ És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.¹⁴ Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?¹⁵ Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.¹⁶ Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.¹⁷ Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.¹⁸ A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.¹⁹ Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.²⁰ Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. [77:21] Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.