Read the Bible

¹ Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az õ napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?² A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az õ bérét:³ Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.⁴ Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással [reggeli] szürkületig.⁵ Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bõröm összehúzódik és meggennyed.⁶ Napjaim gyorsabbak voltak a vetélõnél, és most reménység nélkül tünnek el.

⁷ Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.⁸ Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám [veted] szemed, de már nem vagyok!⁹ A felhõ eltünik és elmegy, így a ki leszáll a [sír]ba, nem jõ fel [többé].¹⁰ Nem tér vissza többé az õ hajlékába, és az õ helye nem ismeri õt többé.¹¹ Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserûségében.¹² Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy õrt állítasz ellenem?¹³ Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:¹⁴ Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;¹⁵ Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.¹⁶ Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tõlem, mert nyomorúság az én életem.

¹⁷ Micsoda az ember, hogy õt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?¹⁸ Meglátogatod õt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod õt.¹⁹ Míglen nem fordítod el tõlem szemedet, nem távozol csak addig is tõlem, a míg nyálamat lenyelem?²⁰ Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek õrizõje? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.²¹ És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bûnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.