Read the Bible

¹ Jób pedig felele, és monda:² Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!³ Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.⁴ Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.⁵ Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?⁶ Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?⁷ Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

⁸ Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;⁹ És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!¹⁰ Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.¹¹ Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!¹² Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?¹³ Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!

¹⁴ A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.¹⁵ Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.¹⁶ A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;¹⁷ Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.¹⁸ Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.¹⁹ Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.²⁰ Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.²¹ Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

²² Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?²³ Szabadítsatok ki engem az ellenség kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek ki engem?²⁴ Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.²⁵ Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?²⁶ Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!²⁷ Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!²⁸ Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?²⁹ Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.³⁰ Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?