Read the Bible

¹ Felele pedig Jób, és monda:² Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!³ Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy [így] felelsz?⁴ Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;⁵ Erõsíthetnélek titeket [csak] a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené [fájdalmatokat.]

⁶ Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserûségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tõlem?⁷ Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.⁸ Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtõl-szembe bizonyít ellenem.⁹ Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.¹⁰ Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsõdültek ellenem.¹¹ Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.¹² Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tûzött ki magának.¹³ Körülvettek az õ íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.¹⁴ Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hõs.¹⁵ Zsák-ruhát varrék az én [fekélyes] bõrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.¹⁶ Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka [szállt;]

¹⁷ Noha erõszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.¹⁸ Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!¹⁹ Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!²⁰ Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,²¹ Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az õ felebarátjával való dolgát.²² Mert a kiszabott esztendõk letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. [16:23] Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.