Read the Bible

¹ Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.² Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.³ Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.⁴ Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.⁵ Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!⁶ Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:⁷ Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!⁸ Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.⁹ Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.¹⁰ Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.¹¹ Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.¹² Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

¹³ A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.¹⁴ Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.¹⁵ Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;¹⁶ Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!¹⁷ Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;¹⁸ És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!¹⁹ Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.²⁰ Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.²¹ A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

²² Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.²³ Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.²⁴ Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.²⁵ Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.²⁶ Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;²⁷ Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.²⁸ Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.²⁹ Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.

³⁰ Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!³¹ Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.³² És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.³³ Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!³⁴ Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.³⁵ Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!³⁶ Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [69:37] És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét.