Read the Bible

¹ Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.² Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

³ Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.⁴ Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.⁵ Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.⁶ Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

⁷ Ha reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra rólad elmélkedem;⁸ Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.⁹ Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.¹⁰ Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.¹¹ Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. [63:12] A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.