Read the Bible

¹ Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.² Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.³ Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.⁴ Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.⁵ Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!⁶ Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.⁷ Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;⁸ Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.

⁹ Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.¹⁰ Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.¹¹ Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.¹² Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.¹³ Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.¹⁴ Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.¹⁵ Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.¹⁶ Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.

¹⁷ A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.¹⁸ Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.¹⁹ Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:²⁰ Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.²¹ Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:²² Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.²³ Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.²⁴ Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!²⁵ Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?²⁶ Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [44:27] Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!