Read the Bible

¹ Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.² Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.³ Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.⁴ Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.⁵ Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.⁶ Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.⁷ De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.⁸ A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:⁹ Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!¹⁰ Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.

¹¹ Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.¹² Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.¹³ Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.¹⁴ Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.¹⁵ Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.¹⁶ Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.¹⁷ Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.¹⁸ Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.¹⁹ Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.²⁰ De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.²¹ Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.

²² Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.²³ Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.²⁴ Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!²⁵ Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.²⁶ Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.²⁷ Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!²⁸ Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.²⁹ Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.³⁰ Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.³¹ Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. [22:32] Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!