Read the Bible

¹ Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.² Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.³ Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.⁴ Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!⁵ Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.⁶ Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.

⁷ Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?⁸ Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.⁹ Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:¹⁰ Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.¹¹ Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,¹² A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.¹³ Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.¹⁴ Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.¹⁵ Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.¹⁶ Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.

¹⁷ És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!¹⁸ Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.¹⁹ Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tõlem!²⁰ A kik gonoszul szólnak felõled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.²¹ Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?²² Teljes gyûlölettel gyûlölöm õket, ellenségeimmé lettek!²³ Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!²⁴ És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!