Read the Bible

¹ Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár.² Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.³ És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.⁴ Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.⁵ Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.

⁶ Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.⁷ Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.⁸ Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.⁹ Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.¹⁰ És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]¹¹ Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.¹² Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!¹³ Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!¹⁴ Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!¹⁵ Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,¹⁶ A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.¹⁷ Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.¹⁸ Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.¹⁹ Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.²⁰ Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.

²¹ De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!²² Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.²³ Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.²⁴ Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.²⁵ Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.²⁶ Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!²⁷ Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!²⁸ Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.²⁹ Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!³⁰ Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!³¹ Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.