Read the Bible

¹ A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.² Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!³ Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!⁴ Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.⁵ Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.⁶ Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.⁷ Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.⁸ Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.⁹ Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.¹⁰ Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,¹¹ A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

¹² Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.¹³ De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]¹⁴ Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.¹⁵ Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.¹⁶ És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;¹⁷ Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.¹⁸ Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.¹⁹ Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.²⁰ Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.²¹ Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.²² Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.

²³ Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.²⁴ Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.²⁵ Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]²⁶ Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.²⁷ Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.²⁸ De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [102:29] A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted.