Read the Bible

¹ Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.² Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.³ Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.⁴ Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerõsödnek nevezd,⁵ Hogy megõrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az õ beszédivel hizelkedõ idegentõl.

⁶ Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,⁷ És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,⁸ A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menõ úton lépeget,⁹ Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.¹⁰ És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.¹¹ Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai.¹² Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.¹³ És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:¹⁴ Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.¹⁵ Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!¹⁶ Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szõnyegekkel.¹⁷ Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.¹⁸ No foglaljuk magunkat bõségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.¹⁹ Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.²⁰ Egy erszény pénzt võn kezéhez; holdtöltére jõ haza.²¹ [És] elhiteté õt az õ mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá õt.²² Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba;²³ Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van.

²⁴ Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.²⁵ Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.²⁶ Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.²⁷ Sírba vívõ út az õ háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.