Read the Bible

¹ A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

² Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

³ A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.

⁴ A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

⁵ A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

⁶ A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.

⁷ Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.

⁸ A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

⁹ Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.

¹⁰ A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

¹¹ Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.

¹² A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

¹³ A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.

¹⁴ A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.

¹⁵ A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.

¹⁶ Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.

¹⁷ Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.

¹⁸ Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!

¹⁹ [Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.

²⁰ Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!

²¹ A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.

²² A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.

²³ Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

²⁴ A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

²⁵ Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

²⁶ Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.

²⁷ Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.