Read the Bible

¹ Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,² Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;³ Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;⁴ Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.⁵ Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.⁶ Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

⁷ Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.⁸ Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.⁹ Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

¹⁰ Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.¹¹ Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;¹² Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;¹³ Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;¹⁴ Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:¹⁵ Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;¹⁶ Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.¹⁷ Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:¹⁸ Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;¹⁹ Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

²⁰ A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.²¹ Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.²² Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!²³ Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.²⁴ Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;²⁵ És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:²⁶ Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.²⁷ Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.²⁸ Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.²⁹ Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.³⁰ Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.³¹ Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.³² Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.³³ A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.