Read the Bible

¹ Ha annakokáért [helye van] Krisztusban az intésnek, ha [helye van] a szeretet vígasztalásának, ha [helye van] a Lélekben való közösségnek, ha [helye van] a szívnek és könyörületességnek,² Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlõ indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;³ Semmit nem cselekedvén versengésbõl, sem hiábavaló dicsõségbõl, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.⁴ Ne nézze kiki a maga [hasznát,] hanem mindenki a másokét is.⁵ Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,⁶ A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [õ] az Istennel egyenlõ,⁷ Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;⁸ És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.⁹ Annakokáért az Isten is felmagasztalá õt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;¹⁰ Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.¹¹ És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére.

¹² Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;¹³ Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvébõl.

¹⁴ Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek;¹⁵ Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplõtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.¹⁶ Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.¹⁷ De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, [mégis] örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal;¹⁸ Azonképen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem.¹⁹ Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, megértvén a ti dolgaitokat.²⁰ Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat.²¹ Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.²² Az õ kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében.²³ Õt azért reménylem, hogy elküldöm, mihelyt meglátom az én dolgaimat, tüstént;²⁴ Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni.²⁵ De szükségesnek tartám, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok;²⁶ Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrõdött a miatt, hogy meghallottátok, hogy õ beteg volt.²⁷ Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak õ rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jõjjön szomorúságomra.²⁸ Annakokáért hamarabb küldtem õt haza, hogy meglátván õt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom.²⁹ Fogadjátok azért õt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek:³⁰ Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, koczkára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen.