Read the Bible

¹ És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.² És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,³ A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta õt senki sem lekötni.⁴ Mert sokszor megkötözték õt békókkal és lánczokkal, de õ a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta õt megfékezni.⁵ És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.⁶ Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,⁷ És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.⁸ (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberbõl.)⁹ És kérdezé tõle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.¹⁰ És igen kéré õt, hogy ne küldje el õket arról a vidékrõl.¹¹ Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.¹² És az ördögök kérik vala õt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.¹³ És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekrõl a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.¹⁴ A kik pedig õrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.¹⁵ És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngõs ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.¹⁶ A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngõssel, és a disznókkal.¹⁷ És kezdék kérni õt, hogy távozzék el az õ határukból.¹⁸ Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngõs kéré õt, hogy vele lehessen.¹⁹ De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.²⁰ El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.

²¹ És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyûle õ hozzá; és vala a tenger mellett.²² És ímé, eljöve a zsinagóga fõk egyike, névszerint Jairus, és meglátván õt, lábaihoz esék,²³ És igen kéré õt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.²⁴ El is méne vele, és követé õt nagy sokaság, és összeszorítják vala õt.²⁵ És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,²⁶ És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sõt inkább még rosszabbul lett,²⁷ Mikor Jézus felõl hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.²⁸ Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.²⁹ És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.³⁰ Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erõ áradott vala ki belõle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?³¹ És mondának néki az õ tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?³² És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.³³ Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.³⁴ Õ pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.

³⁵ Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétõl, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?³⁶ Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.³⁷ És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.³⁸ És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zûrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.³⁹ És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.⁴⁰ És nevetik vala õt. Õ pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levõket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.⁴¹ És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.⁴² És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendõs vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.⁴³ Õ pedig erõsen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.