Read the Bible

¹ Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,² A mint nékünk elõnkbe adták, a kik kezdettõl fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:³ Tetszék énnékem is, ki eleitõl fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,⁴ Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.

⁵ Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevû pap az Abia rendjébõl; az õ felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.⁶ És mind a ketten igazak valának az Isten elõtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.⁷ És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddõ vala, és mind a ketten [immár] idõs emberek valának.⁸ Lõn pedig, hogy mikor õ rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten elõtt,⁹ A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.¹⁰ És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;¹¹ Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölõ oltár jobbja felõl.¹² És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg õt.¹³ Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak.¹⁴ És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén;¹⁵ Mert nagy lészen az Úr elõtt, és bort és részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ anyjának méhétõl fogva.¹⁶ És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz.¹⁷ És ez [Õ] elõtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.¹⁸ És monda Zakariás az angyalnak: Mirõl tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem [is] igen idõs.¹⁹ És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elõtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.²⁰ És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az õ idejökben.²¹ A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.²² És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert õ [csak] integetett nékik, és néma maradt.²³ És lõn, hogy mikor leteltek az õ szolgálatának napjai, elméne haza.²⁴ E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az õ felesége, és elrejtõzék öt hónapig, mondván:²⁵ Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben [reám] tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.

²⁶ A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának városába, a melynek neve Názáret,²⁷ Egy szûzhöz, a ki a Dávid házából való József nevû férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária.²⁸ És bemenvén az angyal õ hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.²⁹ Az pedig látván, megdöbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, [hogy] micsoda köszöntés ez?!³⁰ És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.³¹ És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉZUSNAK.³² Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ atyjának, királyi székét;³³ És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lészen!³⁴ Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?³⁵ És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.³⁶ És ímé Erzsébet, a te rokonod, õ is fogant fiat az õ vénségében; és ez [már] a hatodik hónapja néki, a kit meddõnek hívtak:³⁷ Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.³⁸ Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal.

³⁹ Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;⁴⁰ És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.⁴¹ És lõn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az õ méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;⁴² És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.⁴³ És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?⁴⁴ Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.⁴⁵ És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.⁴⁶ Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,⁴⁷ És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.⁴⁸ Mert reá tekintett az õ szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.⁴⁹ Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve!⁵⁰ És az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre [vagyon] azokon, a kik õt félik.⁵¹ Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az õ szívök gondolatában felfuvalkodottakat.⁵² Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.⁵³ Éhezõket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.⁵⁴ Felvevé Izráelnek, az õ szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az õ irgalmasságáról.⁵⁵ (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az õ magva iránt mindörökké!⁵⁶ Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.

⁵⁷ Erzsébetnek pedig betelék az õ szülésének ideje, és szûle fiat.⁵⁸ És meghallák az õ szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett õ vele; és együtt örülének vele.⁵⁹ És lõn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az õ atyja nevérõl Zakariásnak akarák õt nevezni.⁶⁰ És felelvén az õ anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.⁶¹ És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.⁶² És intének az õ atyjának, hogy minek akarja neveztetni?⁶³ Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.⁶⁴ És feloldódék az õ szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.⁶⁵ És félelem szállott minden õ szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.⁶⁶ És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekbõl? És az Úrnak keze vala õ vele.

⁶⁷ És Zakariás, az õ atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:⁶⁸ Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az õ népét,⁶⁹ És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az õ gyermekének, Dávidnak házában,⁷⁰ A mint szólott az õ szent prófétáinak szája által, kik eleitõl fogva voltak,⁷¹ Hogy a mi ellenségeinktõl megszabadít, és mindazoknak kezébõl, a kik minket gyûlölnek;⁷² Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az õ szent szövetségérõl,⁷³ Az esküvésrõl, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy õ megadja nékünk,⁷⁴ Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezébõl, félelem nélkül szolgáljunk néki.⁷⁵ Szentségben és igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban.⁷⁶ Te pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol; mert az Úr elõtt jársz, hogy az õ útait megkészítsed;⁷⁷ És az üdvösség ismeretére megtanítsad az õ népét, a bûnöknek bocsánatjában.⁷⁸ A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,⁷⁹ Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!⁸⁰ A kis gyermek pedig nevekedik és erõsödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.