Read the Bible

¹ Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lõn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.² És könyörge Jónás az Úrnak, az õ Istenének a halnak gyomrából.³ És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.⁴ Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!⁵ És én mondám: Elvettettem a te szemeid elõl; vajha láthatnám még szentséged templomát!⁶ Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövõdött fejemre.⁷ A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!⁸ Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.⁹ A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;

¹⁰ De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. [2:11] És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.