Read the Bible

¹ Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.² A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.³ Ennek az ajtónálló [ajtót] nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti õket.⁴ És mikor kiereszti az õ juhait, elõttök megy; és a juhok követik õt, mert ismerik az õ hangját.⁵ Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.⁶ Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de õk nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.⁷ Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.⁸ Mindazok, a kik elõttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.⁹ Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelõt talál.¹⁰ A tolvaj nem egyébért jõ, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bõvölködjenek.¹¹ Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.¹² A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jõni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.¹³ A béres pedig [azért] fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.¹⁴ Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem [is] ismernek az enyéim,¹⁵ A miként ismer engem az Atya, és én [is] ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.¹⁶ Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebbõl az akolból valók: azokat is elõ kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol [és] egy pásztor.¹⁷ Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.¹⁸ Senki sem veszi azt el én tõlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.

¹⁹ Újra hasonlás lõn a zsidók között e beszédek miatt.²⁰ És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?²¹ Mások mondának: Ezek nem ördöngõsnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?

²² Lõn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;²³ És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.²⁴ Körülvevék azért õt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!²⁵ Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.²⁶ De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:²⁷ Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem õket, és követnek engem:²⁸ És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja õket az én kezembõl.²⁹ Az én Atyám, a ki [azokat] adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [azokat] az én Atyámnak kezébõl.³⁰ Én és az Atya egy vagyunk.³¹ Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék õt.³² Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?³³ Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.³⁴ Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?³⁵ Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lõn (és az írás fel nem bontható),³⁶ Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!³⁷ Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;³⁸ Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én õ benne vagyok.

³⁹ Ismét meg akarák azért õt fogni; de kiméne az õ kezökbõl.⁴⁰ És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János elõször keresztelt vala; és ott marada.⁴¹ És sokan menének õ hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felõl mondott, igaz vala.⁴² És sokan hivének ott õ benne.