Read the Bible

¹ Felele pedig Jób, és monda:² Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?³ Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.⁴ Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?⁵ A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.⁶ A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.⁷ A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.⁸ A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.⁹ A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.¹⁰ A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.¹¹ Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.¹² Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?¹³ Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

¹⁴ Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?¹⁵ A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.¹⁶ Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;¹⁷ A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.¹⁸ Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.¹⁹ Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?²⁰ Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.²¹ Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.

²² Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!²³ Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.²⁴ A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?

²⁵ Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.²⁶ Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.²⁷ Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:²⁸ Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.²⁹ Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?³⁰ Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:³¹ Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.³² Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.³³ Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!³⁴ Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:³⁵ Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!