Read the Bible

¹ Vadászol-é prédát a nõstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;² Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?³ Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?⁴ Tudod-é a kõszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?⁵ Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?⁶ [Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak.⁷ Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.⁸ Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,⁹ A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?¹⁰ Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.¹¹ A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.¹² Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

¹³ Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?¹⁴ Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?¹⁵ Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja?¹⁶ Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?¹⁷ Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!¹⁸ És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

¹⁹ Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;²⁰ Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.²¹ De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.²² Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?²³ Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes!²⁴ [Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.²⁵ Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl;

²⁶ Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:²⁷ Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.²⁸ A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.²⁹ A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?³⁰ A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? [39:31] A kõsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetõkön. [39:32] Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. [39:33] Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem. ] [39:34] Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: [39:35] A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddõdik, feleljen néki! [39:36] És szóla Jób az Úrnak, és monda: [39:37] Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. [39:38] Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!