Read the Bible

¹ És folytatá Elihu, és monda:² Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.³ Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.⁴ Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.

⁵ Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.⁶ Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.⁷ Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.⁸ És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:⁹ Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].¹⁰ Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:¹¹ Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.¹² Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.¹³ De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.¹⁴ Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

¹⁵ A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.¹⁶ Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;¹⁷ De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.¹⁸ Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.¹⁹ Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!²⁰ Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.²¹ Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.²² Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?²³ Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?

²⁴ Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!²⁵ Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.²⁶ Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.²⁷ Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,²⁸ A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.²⁹ De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?³⁰ Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.³¹ Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.³² Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.³³ Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról. [36:34] Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl.