Read the Bible

¹ Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.² És szóla Jób, és monda:³ Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.⁴ Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.⁵ Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.⁶ Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.⁷ Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.⁸ Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.⁹ Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!¹⁰ Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.

¹¹ Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?¹² Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!¹³ Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -¹⁴ Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.¹⁵ Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.¹⁶ Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?¹⁷ Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.¹⁸ A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.¹⁹ Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.

²⁰ Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?²¹ A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.²² A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.²³ A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.²⁴ Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.²⁵ Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.²⁶ Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.