Read the Bible

¹ Jób pedig folytatá az õ beszédét, monda:² Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserûséggel illette az én lelkemet,³ Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;⁴ Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!⁵ Távol legyen tõlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.⁶ Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

⁷ Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.⁸ Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az õ lelkét?⁹ Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljõ a nyomorúság reá?¹⁰ Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

¹¹ Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.¹² Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!¹³ Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentõl, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:¹⁴ Ha megsokasulnak is az õ fiai, a kardnak [sokasulnak meg,] és az õ magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.¹⁵ Az õ maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az õ özvegyeik meg sem siratják.¹⁶ Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:¹⁷ Összeszerezheti [ugyan,] de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.¹⁸ Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csõsz-csinálta kunyhó.¹⁹ Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.²⁰ Meglepi õt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.²¹ Felkapja õt a keleti szél és elviszi, elragadja õt helyérõl.²² [Nyilakat] szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elõl.²³ Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik õt az õ lakhelyébõl.