Read the Bible

¹ Felele pedig Jób, és monda:² Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?³ Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?⁴ Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.⁵ Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?⁶ Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.⁷ Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

⁸ Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.⁹ Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.¹⁰ Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.¹¹ Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.¹² Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.¹³ Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.¹⁴ Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.¹⁵ Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.¹⁶ Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.¹⁷ Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.¹⁸ Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.¹⁹ Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.²⁰ Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.²¹ Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!²² Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

²³ Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!²⁴ Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!²⁵ Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.²⁶ És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.²⁷ A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;²⁸ Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.²⁹ Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!