Read the Bible

¹ Felele a Naamából való Czófár, és monda:² A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?³ Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!⁴ Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid elõtt.⁵ De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!⁶ És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bûneidbõl.

⁷ Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?⁸ Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?⁹ Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.¹⁰ Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?¹¹ Mert õ jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!¹² És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

¹³ Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;¹⁴ Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;¹⁵ Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erõs lennél és nem félnél;¹⁶ Sõt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekrõl, úgy emlékeznél arról.¹⁷ Ragyogóbban kelne idõd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a [kora] reggel.¹⁸ Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.¹⁹ Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sõt sokan hizelegnének néked.²⁰ De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik elõlök, és reménységök: a lélek kilehellése!