Read the Bible

¹ Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt.² És mikor Dávid elvégezte az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.³ És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.⁴ És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.⁵ Asáf vala a fõ, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;⁶ Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája elõtt.

⁷ Azon a napon adott Dávid elõször [éneket] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az õ atyjafiainak kezébe.⁸ Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait.⁹ Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.¹⁰ Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.¹¹ Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen.¹² Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl.¹³ Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai!¹⁴ Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az õ ítéletei!¹⁵ Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;¹⁶ A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl.¹⁷ Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,¹⁸ Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.¹⁹ Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;²⁰ Mert járnak vala egyik nemzetségtõl a másikhoz, és egyik országból más országba:²¹ Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök.²² [Ezt mondván:] Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.²³ Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását.²⁴ Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait;²⁵ Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett;²⁶ Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.²⁷ Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén.²⁸ Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget!²⁹ Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.³⁰ Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék.³¹ Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!³² Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van.³³ Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet.³⁴ Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága.³⁵ És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!³⁶ Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.

³⁷ Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az õ atyjafiait, hogy a láda elõtt szüntelen minden napon szolgáljanak,³⁸ Obed-Edomot és az õ hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.³⁹ Sádók papot pedig és az õ pap atyjafiait, az Úr sátora elõtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala;⁴⁰ Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égõáldozattal az égõáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint [cselekedjenek,] a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,⁴¹ Hémánt is és Jédutunt velök [hagyá,] és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az õ irgalmassága örökkévaló.⁴² És õ velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé].⁴³ Akkor eltávozék az egész nép, kiki az õ házához. Dávid pedig visszatére, hogy az õ háznépét is megáldja.